Ugrás a tartalomhoz

Odobenocetops

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Odobenocetops
Evolúciós időszak: Késő miocén - kora pliocén, 7,2–3,6 Ma
Az Odobenocetops leptodon-ok rekonstrukciója
Az Odobenocetops leptodon-ok rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Cetancodontamorpha
Alrend: Whippomorpha
Csoport: Cetaceomorpha
Alrendág: Cetek (Cetacea)
Részalrend: Fogascetek (Odontoceti)
Csoport: Delphinida
Öregcsalád: Delphinoidea
Család: Odobenocetopsidae
Muizon, 1993
Nem: Odobenocetops
Muizon, 1993
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Odobenocetops témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Odobenocetops témájú kategóriát.

Az Odobenocetops az emlősök (Mammalia) osztályába és a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe tartozó fosszilis Odobenocetopsidae család eddig egyetlen felfedezett neme.

Rendszerezés

[szerkesztés]

A nembe az alábbi 2 faj tartozik:

Tudnivalók

[szerkesztés]

Az Odobenocetops-fajok 7,2-3,5 millió évvel éltek ezelőtt, a késő miocén és a kora pliocén korszakok között. Ezeknek az állatoknak a maradványait Peruban és Chilében találták meg.[1][2][3]

Az állat körülbelül 3-3 méter hosszú és 150-650 kilogramm tömegű lehetett.[4] Két, általában 25 centiméteres, de legfeljebb 120 centiméter hosszú agyaruk miatt az Odobenocetops-fajok úgy néztek ki, mint egy rozmár és manátusz hibridje. Csak a hímeknél, a jobb felőli agyar sokkal nagyobbra nőtt. A két agyaron kívül az állatoknak nem volt más foga.[5][6]

Az állatok a sekély vízben, a tengerfenék közelében töltötték idejük nagy részét, mert itt biztonságban voltak. Az egyik fajnak, mint a mai delfineknek volt hanglokátorrendszere. Az Odobenocetops-ok tápláléka férgek és kagylók voltak, ezeket az iszap túrása közben találták meg. Izmos ajkaikkal képesek voltak kiszívni a kagylót a héjából.

Az állatok, mivel emlősök voltak, időnként fel-fel kellett jöjjenek a vízfelszínre, hogy levegőhöz jussanak. Az úszáshoz az erős farkukat használták. Az Odobenocetops-fajok jól láttak, de nagy méretük ellenére eléggé védtelenek voltak a cápatámadásokkal szemben. Az agyaraik nem voltak elég erősek ahhoz, hogy harcoljanak velük. A legveszélyesebb ellenségük az óriásfogú cápa volt.[7]

Képek

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Sacaco (SAO horizon) (Miocene of Peru). Fossilworks. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 6.)
    Sud-Sacaco West (SAS) horizon) (Miocene of Peru). Fossilworks. [2016. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 6.)
    Cerro Ballena (Miocene of Chile). Fossilworks. [2020. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. december 6.)
  2. Murakami et al. 2014, p. 504
  3. Murakami et al. 2014, Figures 10 & 11
  4. Muizon 2008, Descriptive anatomy, p. 979
  5. Muizon, Domning & Ketten 2002, p. 224
  6. Haines 2007
  7. Muizon, Domning & Ketten 2002, Addendum, pp. 257–258

Források

[szerkesztés]

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Odobenocetops című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.